A nagypapám és nagymamám számomra és a testvérem számára is igen meghatározó szereplői az életnek, hiszen nagyon sokszor vigyáztak ránk amikor kicsik voltunk, és számtalan dolgot ők tanítottak meg nekünk. Persze a bátyám barkácsolni és festeni tanult a papától, én pedig inkább a konyhában és a főzésben tanultam nagyon sokat a mamától. Aztán együtt kirándultunk nagyokat amikor már minden ház körüli munka készen volt, és mivel tényleg be is tudtunk már segíteni nekik, ezért ez elég sokszor előfordult, főleg persze nyáron és hétvégén.
Sosem felejtem el, hogy még egészen kicsi voltam, és már akkor is az a vita állt közöttük, hogy csupaszak a falak és a nagyi szerente rájuk tenni valamit, de nem akar családi fényképeket a falra tenni, a nagypapa azonban nem akar hallani sem a festményekről, így folyamatos érdekegyeztetés zajlott, talán azt mondhatom, hogy egész gyerekkoromban végig. Persze meg tudjuk őket érteni, hiszen nagyon fontos, hogy az embert olyan közeg vegye körül otthon amiben örömét leli és szép, de azért azt gondoltuk volna, hogy ebben egy kicsit előbb dűlőre jutnak mint hogy mi felnövünk.
Ez azonban olyan szinten nem valósult meg, hogy még most is, a mai napig is folyamatos vita köztük az az üres felfelület és annak a kicsinosítása, de nem tudnak megegyezni még mindig. Mi pedig most úgy néz ki hogy megtaláltuk a tökéletes megoldást a vászonképek világában. Tetszik vagy sem, rendeltünk is nekik egy Levendula vászonképet, hiszen a Levendula a kedvencük. Remélem, hogy tetszeni fog nekik, és több nem lesz vitaforrás az az üres falrész, és annak díszítése. Azt gondolom, hogy nagyon fognak neki örülni, és még csak meg sem fog fordulni a fejükben, hogy nem tennék oda, már csak azért is, mert tőlünk kapják.